|
 Békefenntartók Találkozója
2012. május 26.
Május 26-án dél körül egy család éppen befejezte a pákozdi Mészeg-hegyen kialakított Katonai Emlékpark megtekintését és a közös családi ebéd szándékával, az indulás előtt még néhány búcsúpillantást vetettek a szépen rendezett területre, amikor történt valami. Nem nagy dolog, de a családban megváltoztatott valamit. Megjelent néhány katona. A családfő megkérdezte a Park munkatársait, hogy mi lesz itt. „Ma van a Békefenntartók Napja és ezt ünnepeljük” – hangzott a válasz. A családtagok egymásra néztek és döntöttek: maradnak, az ebéd várhat. Bár sem a családjukban, sem az ismerősi körben nincs katona, de a békefenntartás egy olyan szó, mely számukra is értéket és érzéseket közvetít. Úgy érezték, hogy nekik is ott a helyük az ünnepléskor. A híradások folyamatosan közvetítik a világeseményeket, melyek jelentős hányada sajnálatos módon háborúkkal, harcokkal, emberekhez méltatlan állapotokkal kapcsolatosak, s az ez ellen küzdő békefenntartói tevékenységgel. A család példája is igazolja, hogy nem kell közvetlen, személyes kapcsolat ahhoz, hogy valamit, valakit, valakiket tiszteljünk és ahhoz, hogy előttük fejet hajtsunk. Ez történt szombaton Pákozdon is, ahol a család néma csendben, a történéseket átérezve hallgatta végig Fodor Lajos úr, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára és L. Simon László országgyűlési képviselő köszöntő gondolatait a békefenntartók ünnepén. A koszorúzáskor, a békefenntartás során életüket vesztett békefenntartókra emlékezéskor még talán könny is szökött a szemükbe.
Tényleg nem történt nagy dolog, vagy mégis…
Egy pillanatra megállt az állandóan pörgő tempó, és néhány percre a jelenlévők a békefenntartásra és az abban aktív szerepet vállalt és vállaló személyekre gondoltak. Tették ezt a jelen lévő egyenruhások, a veteránok, a civil szervezetek tagjai, más nemzetek katonai képviselői és még sokan mások, s köztük az a család is, akiknek a Katonai Emlékpark valami újat nyújtott. Lélekben közelebb kerültek hadtörténelmünkhöz, a múlt és a jelen katonáihoz, a békefenntartókhoz. Az éhségüket feledtette a lelküket megtöltő érzés.
Köszönjük, hogy velünk ünnepeltek!
|
