A Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely és a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete közös szervezésében 5. alkalommal kerül megrendezésre az Emlékparki Nyár programsorozat 2017. június 23-augusztus 20 között.
A kulturális programsorozat keretében 2017. július 29-én, szombaton napközben, 10.00-16.00 között Azimutoló – játékos tájékozódás a hadtörténelemben programunk során várjuk a családokat játékos feladatokkal. Belépőjegy megvásárlásával (karszalag) van lehetőség a programokon részt venni.
19.00 órától a Kákics Zenekar műsora következik „Lövészárkunk menedékén, jajszó helyett szép dal fakadt” címmel a Nagy Háború hőseiről - Népzenés emlékezés korabeli írásokkal, fényképekkel a Nagy Háború hőseiről, akik emberek tudtak lenni az embertelenségben. A belépés ingyenes a koncertre!
------------------------------------
Lövészárkunk menedékén, jajszó helyett szép dal fakadt.
(Népzenés emlékezés korabeli írásokkal, fényképekkel a Nagy Háború hőseiről, akik emberek tudtak lenni az embertelenségben)
Az I. Világháború szellemiségét szeretnénk bemutatni rendhagyó módon.
Népzenével, korabeli írásokkal, levelekkel megjelenítjük a háború főbb eseményeit és a személyes, ünnepi pillanatait, ahogy hőseink megélhették, megélték. Több ünnepkör szokásait, bemutatva vezetjük el a hallgatóságot a harctérre, ahol elődeink küzdöttek, így megismerve a fronton harcoló katonát, vagyis inkább az embert.
Amikor a békés tárgyalás nem segít, és már az íróasztalon sem lehet megoldást találni, akkor jön a rettegett fogalom: a háború.
Nemzetek vezérei hadat üzennek nemzetek vezéreinek. Az országból hátország lesz vagy hadszíntér, az emberből katona, a népből hadsereg. Hadsereg, akik látatlan mennek az ellen elébe, hogy egymás vérét, életét kiontsák a célért, amivel jobb esetben egyet is értenek.
Egyén, nemzet, vallás.
Az elsőnél egyénnek nincs baja a másik nemzet egyénével, azt sem tudja, hol él, mit alkot, kit szeret, milyen istent imád.
A nemzetnél már más a helyzet. A nemzeti egység, a nemzeti tudat megérti a cselekvés kényszerét, esetünkben a háborút. Összefogva, hadrendbe állva indul, hogy megvívja csatáját az igazságáért, hazájáért.
Van azonban valami, ami ezek felett áll: a vallás. Hallottunk nem egy történetet arról, hogy a ráfogott fegyver csöve előtt álló katona utolsó, Istenhez intézett fohásza mentette meg az életét. Az ősi rítus, kultusz vagy vallás a kulturális értelemben vett közös nevező, ami visszavezet valahova, ahonnét nem lövünk, ahova nem szúrunk és ahova nem kiálltunk át halálra sújtó szavakat. Van egy olyan morális pont, ahova visszatérhetünk véres molinóval, megtépázott emberi mivoltunkkal, meggyötört tekintetünkkel. Ott azon a ponton kezet nyújthatunk ellenségeinknek, támadóinknak.
Ezek a pontok az ünnepeink, a vallási ünnepeink. A Nagy Háború évei alatt minden évben belopta magát a hétköznapokba.
A katonák nem csupán saját bajtársaik között emlékeztek meg az ünnepekről, de számos esetben fegyverszünetet kötve átmentek egymás táborába köszönteni. Csupán a vallás ereje ez? Nem, kimondottan nem csak a vallásnak köszönhető. Az ünnepek, amelyek összekötnek az otthoniakkal, a szeretteinkkel. Elénk tárul az utca, ahol lakunk, az emberek mosolya, a béke áldott nyugalma, a szeretet megfoghatatlan hazulról jövő köteléke. Karácsonykor érződik a bejgli illata, Húsvétkor a torma homlokunkba maró ereje. Látszódik az éjféli mise lehelete, és hallatszódik a kisharang és a sekrestyés monoton horkolása is.
Mindez ott van a fronton, ott van a vallás járulékos áldásaival, az otthon üzenetével a csillagos ég alatt. A sok csillag egyformán ragyog minden hazában, ahol egyformán hajtanak fejet és térdelnek le az oltár előtt. Ez a megindító erő viszi egymáshoz közel fehér zászlóval vagy fenyőággal a katonát: Üzen, hogy van magasztosabb cél a nemzetnél, ami az Újszövetségben köttetett Jézus és az emberiség között.
Abban a percben haza is tér a katona, aki piros tojást vagy kalácsot visz az ellennek, mert testvérének viszi.
A kép előttünk van.
A darabokból összerakott front határvonalai elmosódnak, a felbontás jobb lesz, közeledünk az összefüggéseiben megalkotott vallási egészhez. Az életre azonnal reagáló fényképezni tudó morál elegáns, ironikus formája ez, a másikhoz tartozás képességének megmutatkozása a bonyolult képben. Ember az Istenhez, ember az emberhez közelít.
Az ünnepeken túl a tábori lelkészek jelenléte biztosította a vallás gyakorlásának lehetőségét, kik közül nem egy életét kockáztatva még az első vonalban is megjelent katonái között.
Mint ahogy József főherceg írta „ - egy vitéz fiatal pap, kit én különösen nagyra becsülök, mert ő a haldoklókat a legvadabb pergőtűzben is mint egy angyal látja el az utolsó szentséggel. Ott áll a három hordágy között, a stóla rajta van és imádkozik. Három haldokló –életerős, virágzó ifjú -, kik áhítattal várják a legszentebb viaticiumot. Szegények nagy áhítattal megáldoznak és veszik fel az utolsó kenetet és csendesen átszenderülnek, mint a mártírok a jobb létre, és én egyedül állok itt a pappal.”
A Karácsonynál a Húsvét még drámaiabb. Minden mártír katona sorsa egy önálló passiójáték: vér gyötrelem, reményvesztettség, elhagyatottság. A megfeszítettség magányában találják meg egymást egy-egy órára a feltámadás reményében.
Lehullott a Jézus vére,
A szent keresztfa tövére.
Drágalátos szent testyéből,
Öt mélységes sebeiből
Menjetek a keresztfámhoz
Üdvösségtek oltárához
Soha el ne felejtsétek
Hogy hótam meg érettetek
/ gyimesi húsvéti népének /
Az ünnep emelkedett, zenéért kiált. Az orosz katonák tercszólama ezeken az estéken nem csak maguknak szól, megváltozik szerepe: ajándék lesz. Díszes csomagolást kap, egy pár órára az ünnep emeli abba a magasságba, ahonnét a harcszíntér csupán embert gyönyörködtető táj.
A harmonika, a tambura hangja ma túljut a lövészgödrökön, ma hazatalál oda is, ahol érződik az emberek mosolya, a béke áldott nyugalma, a szeretet megfoghatatlan hazulról jövő köteléke. Érződik a bejgli illata, a torma homlokunkba maró ereje. Ahol látszódik az éjféli mise lehelete, és hallatszódik a kisharang és a sekrestyés monoton horkolása is…
…és mégis csak egy harctér.
Ide, ebbe a világba visszük a hallgatóságot hangszereinkkel, szívbemarkoló énekeinkkel. A béke meghitt, de rövid óráiba, ahol az ember az emberrel köt szövetséget, az Úr nevében.
Az alapvetően népzenei műsor történelmi, írásbeli források felolvasásával egészül ki az előadásban.
Kákics zenekar
|
